Anno megfogadtam, hogy ilyet soha, de soha nem csinálok és reméltem, hogy soha nem kerülök olyan helyzetbe, hogy másokat és a tetteiket kelljen kiveséznem. Sajnos azonban elérkezett ez az idő is.
1. Kis házunk jelen állapotában
A párom és az én alant előadott történet főszereplői vagyunk, amelynek vannak még további,- és mellékszereplői, akárcsak egy folytatásos tévésorozatnak vagy egy szappanoperának. A probléma mindösszesen annyi, hogy ez a történet sajnos nem a képzelet szülötte és hogy egy ilyen "sztori" bárkivel megeshet. Tanulságok? Mindenki szűrje le magának, ám mivel a történéseknek még korántsincs végük, ezzel én még várnék.
Párom múlt év ápriliásban Szigethalmon kezdett el építkezni, pontosabban egy olyan telken kezdett el egy házat építtetni, amely hat lakásra volt kalibrálva és az építtető V. Béla, a továbbiakban Bélánk, anno már fel is tudott mutatni egy kész lakást és egy majdnem kész állapotban lévőt. Ezek úgynevezett két lakásos házak, nevezhetjük ikerházaknak is őket. A lakások már "lábon" elkeltek anno és mindenki várta, hogy haladjon az építkezés. Sem a párom, sem én nem voltunk rosszhiszeműek, nyilván egy olyan egészséges bizalom kell az embernek, hogy nem feltételezi, hogy a másik ügyvédje egyszerű kókler.
Pedig kellett volna.
Az építtető ügyvédje ugyanis a szerződést olyan formában írta meg, mintha a telek, amelyen a mi lakásunk állna már ki lett volna fizetve, és folyamatban lenne a bejegyzése a földhivatalba. Pedig nem, Neki csak elővételi opciója volt, kvázi lízingelte azokat egy felszámolás alatt lévő takarékszövetkezettől, az Orgoványtól. Erről akkor semmit sem tudtunk, nyilván a tulajdoni lap nem kikérése hiba volt, amelyet nem ment az sem, hogy nem akartunk brelépni azon emberek táborába, akik eleve rosszhiszeműen kezdenek meg egy vállalkozást és lépnek bele egy üzleti társulásba.
Az építtetővel a szerződés úgy szólt, hogy ő 2016. július végére kulcsrakész állapotban átadja a lakást, cserébe a vételár 100%-a a számláján landol (semmi hitel, vagy CSOK), ellenkező esetben viszont napi 5 ezer forint kötbért és felmondás esetén a foglaló kétszeresének visszafizetését kötöttük ki. Egy ideig haladt is az építkezés, bár nem olyan ütemben, ahogyan kellett volna. A roma vállalkozó családi vállalkozásban, a fiaival csinálta a boltot, bennünket igazából az érdekelt, hogy készen legyen, a hogyan és a miképpen nem.
Itt kezdett érdekessé válni a történet: Bélánk megcsúszott. Nem kicsit, nagyon. Először csak egy-két hónappal, legalábbis ezt mondta, majd idestova október óta leállt az építkezés a 75-80%-ban kész házon és egy kapavágás nem történt ezév májusig. Először mindenféle trükkökkel, ráhatással próbáltunka vállalkozóra hatni, kevés sikerrel, mindig azt ismételgette, hogy értsük meg "a torkán a kés". Igen, az ember kezdetben megérti, hiszen mindenkinek lehetnek nehézségei és mindenkit elkaphat a gépszíj, megcsúszhat. Csakhogy ő semmiféle erőfeszítést nem tett azért, hogy megpróbáljon egy számunkra is kedvező kompromisszumot kialakítani. Korábban ígérgetett albérletet, majd amikor egy héttel a korábbi lakásból kiköltözés előtt kiderült, hogy a beígért albéret sehol sincs, azt hajtogatta, hogy kifizeti az albérletet. Mikor ezt számon kértük, egyszerű volt a válasza, neki nincs pénze. Majd felháborodott, hogy nem gondoljuk, hogy ő fogja finanszírozni, hogy kétszázezres albérletben élünk ki tudja meddig!
2. A belső enteriőr
Itt kezdtünk el alaposabban is utánajárni Bélánknak és az ügyeinek. Mint tudjuk, mindig a felszín alatt rejtezik az őrület, már ha vagyunk olyan merészek, hogy megkapargassuk.
1. Több családot is beköltöztetett, jobban mondva, hagyta őket úgy beköltözni az adott területen álló már kész lakásokba, hogy akkor még sem a hitelt, sem a CSOK-ot nem kapták meg. Van, aki több mint fél éve benn él úgy, hogy közben a lakás árának töredékét fizette ki, míg a mi lakásunk 100%-ban ki lett fizetve és egyelőre nem látjuk az esélyét, mikor tudnánk költözni.
2. Miután a házak olyan telken állnak, amelyik nem az építtető tulajdonában vannak, ezért azokat tulajdonba sem lehet adni az új tulajdonosoknak mindaddig, amíg a vállalkozó a telkeket ki nem fizette az adott takarékszövetkezet felé (így csak előszerződést lehetett kötni, végszerződést nem). Ez házanként 6 millió forint, plusz a szervízút, amely így jelenleg 40 millió körül van számításaink szerint. Az építtetőnek rajtunk kívül volt még 2-3 készpénzes vevője, akik szintén kifizették a teljes vételárat és most, egy év után végre két családtól is hozzájutott a CSOK-hoz, de ennek ellenére az építkezéseken (miután szimultán épít több házat) ebből semmi sem látszott hónapokig. Nyilván nem, miután megtudtuk, hogy a cége számláján inkasszó van (NAV), így a legálisan befolyó pénzekhez talán nem is tud hozzájutni (?).
3. A lakások eddig nem voltak közművesítve, mivel a Bélánk számlájára befolyt pénzeknek rejtélyes körülmények között nyomuk veszett. Ezév júniusra annyi előrehaladás történt, hogy a közművek be lettek víve a telekre, de a házba még nem, a szaniterek is hiányoznak, ami így természetesen lakhatatlan.
Április elején megfenyegetett bennünket, több egyeztetés-tárgyalás után, hogy jobban járunk, ha kiszállunk az építkezésből, mert vele úgysem tudunk semmit csinálni és kezdeni. Ha elállunk a szerződéstől és felszámolási eljárást kezdünk a cége ellen, alapít egy másikat, se a lakást, se a pénzt nem látjuk viszont soha. Meg lehet kérdezni, hogy ez egy érvényes szerződés birtokában, hogyan is lehetséges ez egy jogállamban. Nos, úgy, hogy ha az építtető nyerészkedni szeretne és eladná a majdnem kész építményt egy másik vevőnek több pénzért, de őt nem tájékoztatja arról, hogy létezik már egy másik vevő, aki előszerződést kötött vele (lévén, hogy a telekviszonyok nincsenek rendezve, így párom nem szerepel a tulajdoni lapon), sőt, ki is fizette már 100%-ban az épületet, akkor az új vevő-jelölt jóhiszemű és ha ő kerül birtokon belülre, akkor hiába adta el kétszer ugyanazt az építményt a vállalkozó, a hatályos magyar jogszabályok az új vevőt védik és lehet polgári pert indítani a lakásért, ami évekig elhúzódhat. A vállalkozót meg legfeljebb feljelenthetjük csalásért. Bonyolult? Inkább gyalázatos és aljas, de úgy tűnt, hogy ma Magyarországon még ezt is meg lehet úszni.
Ám felvettük a kesztyűt és visszavágtunk. A következő részben ennek a visszavágásnak az előkészítését járom körül, hogy hogyan ütöttünk úgy oda törvényesen, hogy neki is fájjon és mégse vadnyugati módszerekhez folyamodjunk.